Budapest, Dózsa György út 142.
Bővebben:
Az egykori puszta illetve mezőgazdasági terület kezdett iparosodni, malmokon kívül már nagyobb gyárakat találunk, nehéz és könnyűipari üzemeket egyaránt. A leendő zsinagóga szomszédságában találjuk a Padolat Gyárat, az Első Juh Mosodát, a téglavetőt, a Váci út és az Aréna út kereszteződésénél a Váci Vámot, mellette az Első Szeszfinomítót. Hozzájárult a fejlődéshez az 1875-ben befejezett Margit híd és a Ferdinánd híd megépítése. Míg a kiegyezés után a Fővárosi Közmunka Tanács által rajzoltatott térkép az Aréna úton túl még csak szántóföldeket és szőlőket tüntet fel, utána az északi rész is fellendül. Nagy vasas üzemek épülnek, amelyek később országosan, sőt nemzetközileg ismertek lesznek. Gondoljunk a Nicholson gyárra vagy a Danubius hajógyárra! Közelben találjuk a régi lőportárakat, a laktanyákat - ezekre az utcanevek máig emlékeztetnek. Az 1876-os árvíz után felépítik a vizafogó gátat, amely megvédi a Dunától az újonnan épült házakat. Meg lehet kezdeni Az Első Budapest Gőzmalom Részvénytársaság munkástelepének építését, iskolák óvódák épülnek. A mai Lehel tér és a Ferdinánd híd környékén volt a régi zsidó temető, itt nyugodott Rózsavölgyi Márk, a verbunkos atyja is. 1874-ben szüntették meg, az elhaltakat a Salgótarjáni útra vitték.
Megnő a telkek értéke, élelmes emberek felvásárolják ezeket. Sokat vesznek meg zsidó vállalkozók s ez más lehetőségeket is nyit. Pl. Ehrlich Manó rum- szesz nagykereskedő, akinek raktárháza 1882 óta áll az árpaföldek között a Váci út és a Névtelen utca sarkán, társul Freyberger Dávid festékkereskedővel és néhány lakóházat épít munkások számára. Szomszédságában Weinréb Fülöp 13 házat épített egyszerre a század végén, ez a híres Tizenháromház. Északra az 1910-es években a Krausz Mayer féle telkeken indul meg a Palotai utcai kislakásos telep építése, amelyet egy közeli kocsmáról inkább Tripoliszként ismertek.
Változott a népesség összetétele: az eredeti német lakosokat - akiknek sajátos a hamburgi hajóácsokra emlékeztető népviseletük volt - szlovákok váltották fel. Tutajokon érkeztek a Dunán, a tutajt itt szétbontották és sokan közülük itt maradtak. Egyes városrészek neve ma is őrzi a szlovák eredetet (pl. Lepsi) Persze a gyárak munkásszükséglete magyar tömegeket
is vonzott ide. Kevesebb zsidó lakott itt, mint a város belsejében, bizonyos foglalkozásokat előszeretettel űztek. Kis boltjaik olcsó vásárlási lehetőséget, néha hitelbe biztosítottak a szegény családoknak, sok volt a fuvaros, a mai Béke tér környékén az ócskavastelepek általában zsidó tulajdonban voltak, gyakran a korcsmák is. Fuvarosoknál maradva meg kell jegyeznünk, hogy nagyobb szerepük volt az itt folyó ipari tevékenységben, mint a szegénysorsú lakosok életében, akiknek vajmi ritkán volt szükségük lovas kocsira, kevés holmijuk kézikocsin is elfért. Pl. amikor a Nicholson gyárból egy frissen elkészült kazánt kellett elszállítani: két rendőr állította le a forgalmat és a Bulcsú utcai Schön Ignác „nagyfuvaros” tömörküllős teherkocsijához erős láncok rögzítik az óriási pirosra festett vashengert. Már itt van a Városligetből Helfgott bácsi a fényképész, megörökíteni, amikor az elébe fogott három pár muraközivel az újszülött ipari termék elhagyja születési kerületét. Lánc erősíti a kocsi elé fogott vasderesek istrángját, amikor megindul a menet a Nyugati pályaudvar felé. Minden eshetőségre készen a kazán mindkét oldalán 4-4 izmos kazánkovács ad kíséretet, következik a szerkocsi, emelőkkel, láncokkal, vasrudakkal, végül két pár tartalék ló — ha az elől lévők valamelyike kidőlne. Ugyanolyan nehézléptű, zömök vasderesek, mintha csak a kocsi elé fogottaknak testvérei volnának. Ez a processzió gyakran szórakoztatta Angyalföld lakóit - de mindig csak hét közben. Ugyanis a derék Schön Ignác szombaton nem vállalt fuvart - még kazán szállítást sem!
Mivel az orvosok nem szívesen vállalták a távoli munkásnegyed orvosi ellátását, gyakran találunk itt zsidó orvost. Ilyen volt dr. Rothschild Arnold, aki a bécsi egyetemet kitűnően végezte, tanársegédnek akarták ott tartani, de szíve visszahúzta Liptómegyébe, ahonnan szlovák páciensei magukkal hívták Angyalföldre. Később a gyár tulajdonosok egyrésze is zsidó. Érdemes megemlítenünk a Langfelder Gépgyárat, mert híres és ismert volt Angyalföldön, mégpedig a tulajdonos kocsija okán. Angol „Cab”-ja hátulsó magasított ülésén foglalt helyet a kocsis, gazdája mögött és fejmagasságban tartva az egy ló hosszú gyeplőjét. A kocsis angol inasok módjára volt öltözve: világos drapp nadrágját magasszárú lakkcsizmába gyűrte, fején fekete rozettás kalapja hasonlított a kor divatos úri kalapjához, a cilinderhez. No nem teljesen, nehogy összetévesszék gazdájával, Langfelder Vilmossal, akinek tényleg cilindere volt, amelyet udvariasan emelgetett a köszöngető sokaság felé. Nem sejtette, hogy egy rosszabb korban leszármazottja Wallenberg sofőrjeként vesz részt az embermentésben és követve a svéd diplomatát a Gulagra, osztozik annak sorsában.
1926-ban az Aréna úton túli, voltaképpeni Angyalföldön 6108 izraelita lakott, az össznépesség 8%-a. Ez éppen harmada volt a teljes főváros arányszámának. Hiába, itt nem voltak kereskedelmi lehetőségek, a gyárakban nem volt rájuk szükség, a keresztényeknek sem mindig volt munka.